A hidrogéntöltő állomásokat hidrogénellátási módjuk alapján főként külső ellátású hidrogéntöltő állomásokra és belső előállítású hidrogéntöltő állomásokra osztják fel. A külső ellátású hidrogéntöltő állomások a hidrogént külső hidrogéntermelő bázisokról fogadják hosszú{1}}csöves pótkocsikon, folyékony hidrogén tartályhajókon vagy csővezetékeken keresztül. A belső előállítású hidrogén-töltőállomások elosztott hidrogéntermelési technológiát alkalmaznak, beleértve a földgáz reformálását, a víz elektrolízisét és a metanol-a hidrogén előállítását{4}}. Az integrált hidrogéntermelő és üzemanyagtöltő állomások csökkentik a közbenső hidrogéntárolási és szállítási kapcsolatokat, csökkentve a költségeket.
A hidrogéntöltő állomások elsősorban 35 MPa és 70 MPa tankolási nyomást kínálnak, hogy megfeleljenek a különböző típusú hidrogén üzemanyagcellás járművek szükségleteinek. 70MPa tankoláshoz -40 fokra előhűtött hidrogén szükséges. Hazám hazai gyártású, III-as típusú hidrogéntároló palackokra épülő 35 MPa-os gyors hidrogén-utántöltés vezérlési technológiája elérte a fejlett nemzetközi szintet, de a 70 MPa-os tankológépek még prototípus stádiumban vannak, a 90 MPa-os kompresszorok műszaki fejlesztés alatt állnak.
A hidrogén hajlamos a szivárgásra, gyúlékonyságra és robbanásveszélyre; ezért a hidrogén-töltőállomás tervezésénél szigorú előírásokat kell betartani. A folyamatrendszert fel kell szerelni vészleállító-rendszerrel, szivárgásérzékelő riasztóberendezésekkel és túl-leállító eszközökkel. Ha a levegő hidrogéntartalma eléri a 0,4%-ot, akkor riasztást kell megszólaltatni, a vészleállító rendszert pedig reteszelni kell, hogy aktiválódjon, ha eléri az 1%-ot, a vészleállító rendszert pedig akkor kell aktiválni, amikor az 1,6%-ot eléri. A kompresszor az egyik legfontosabb biztonsági kockázat, mivel hajlamos a szivárgásra a tömítés meghibásodása miatt. A robbanásveszélyes helyiségeket nyomáscsökkentő berendezéssel és vészszellőztetéssel kell felszerelni.
